„Ezen az asztalon aludt II. Rákóczi Ferencz 1703. június 27-én
Pudpolocz, ma Vezérszállás községben egy Duzsár István nevű rutén
kenéznél. 1883-tól van a Főiskola tulajdonában Bay Ilona úrnő
ajándékából 120 Frtért vették meg egy beregmegyei Társaságtól.”
„Vezérszállás (Pudpolóc)
Pudpolóc és Romanóc egyesült község új neve 1888. óta Vezérszállás annak
emlékeül, hogy II. Rákóczy Ferenc 1703. junius 27-én itt tölté Duzsár István jalovai
kenéz házában az éjt, midőn a munkácsi csatavesztés után Lengyel földre menvén,
másnap Zavadkáról (most Rákóczy-szállás) ott az elébe jött gróf Bercsényi Miklós
segédcsapataival visszafordult. (…)”
/Lehoczky Tivadar: A beregmegyei görögszertartásu katholikus lelkészségek története
a XIX. század végéig. Munkács, Grönstein Mór, 1904. /
Ma: Vezérszállás, Ukrajnában, a Volóci járásban.
A Kollégium egykori régiségtára, a mai Múzeum elődje 1881-ben kezdte el
gyűjteni a II. Rákóczi Ferencre vonatkozó tárgyi emlékeket. A Duzsár-család
1882-ben eladta az asztalt Bay Ilonának, aki azt a sárospataki főiskola
régiségtárának adományozta. Vezérszállás lakói nehezen váltak meg a
becses tárgytól.
„Az egész család, sőt, az egész falu, mint egy fejedelmi halottat, búsan, lecsüggesztett
fővel kísérte az asztalt szállító szekeret egész a falu határáig és ott sírva búcsúzott
el az egyszerű faalkotmánytól… Én magam részéről nem tudnám a Múzeumot
elképzelni ez asztal nélkül, melynek talán egykor hivatása lenne az, hogy a majdan
hazaszállítandó hamvak rajta helyeztessenek el…”
/Janka Sándor levele. Múzeumi iratok, 1882. 155.sz./